A természethez hűen
- Részletek
- Kategória: Brassó
- Készült: 2014. február 05. szerda
- Találatok: 1132
Megnyílt Miklós István (Indián) csíkszeredai festőművész egyéni tárlata február 4-én a brassói Reménység Háza kiállítótermében. Az akrill és pasztelképekből álló anyagot Vetró B. Sebestyén András méltatta. Közreműködtek Watzatka Róbert gitáron és a brassói Transilvánia Egyetem székelyföldi zeneszakos hallgatói Györgyicze Csilla, Tankó Annamária, Tankó Gabriella és Gábor Szende. Hanke Katalin kamarazene osztályának növendékei Rossa és Grieg műveket adtak elő vonósnégyes felállásban. A kiállítás február 18-ig naponta 10 és 15 óra között látogatható.
Miklós István 1969. szeptember 8-án született Székelyudvarhelyen. 10 éve családjával Csíkszeredában él és alkot. A tetoválószalon működtetése mellett festőművészként is tevékenykedik. Iskolai tanulmányainak elvégzése után a gyimesfelsőloki Tímár Károly tanítványaként végezte el a művészeti iskolát grafika- és festészet szakon. Termékeny munkássága során olajfestményeket, pasztell- és akvarellképeket, valamint falképeket is fest.
2003-től tagja a gyimesfelsőloki Lépések Színekben és Formákban Műveszetért Alapítványnak. Számos hazai és külföldi csoportos, illetve egyéni kiállításon vett már részt.
2006-tól egyéni és állandó kiállítása van csíkszeredai Royal Étteremben Anna Panzióban és a csíkszépvízi Kishavas panzióban.
Továbbá munkáit bemutatta: Budapesten, Makón (HU) Kovásznán, Gyimesfelsőlokon, Csíkpálfalván, Csíkszentdomokoson.
Csíkszépvizen, Székelyudvarhelyen, Parajdon, Csíksomlyón, Baróton, Bögözön, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen és most már Brassóban is.
Miklós István realista festői tendenciáira fókuszál: témáit legtöbbször a természet, az ember és környezete, ezek kapcsolata, a hagyományok, az erdélyi táj és kultúra képezik.
Nevét sokáig csak tetoválóművészként ismerték, pedig munkáival gyakran jelen volt és van csoportos kiállításokon.
Alkotásaira leginkább a sokszínűség és az élénk színhasználat jellemző. Nagy gonddal festi meg a természetben oly gazdag formák minden kis részletét.
Tájképek, portrék, házak, udvarok, családtagok, tehát a polgári festészet hagyományos műfajai érdekelték. Első próbálkozásai a korszak ízlésésnek megfelelő naturalista stílusban készültek. Festői kifejezésmódja nem kötődött határozott irányzathoz vagy formai törekvéshez, egyszerre hatottak rá a franciaországi művészeti kísérletek különböző megnyilvánulásai, a naturalista látásmódtól eltérő szimbólikus, összegző fogalmazás, a lényegre koncentráló képesítés, melynek jelei az itt kiállított bögözi, atyhai és Csíksomlyó tájképei idézik.
Pasztell munkáin a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából elkerüli a véletlenszerű elemeket, és mondanivalóját tömöríti. A tájfestésben részletmentesen, összefogott ecsetkezeléssel, nagy egységekben adja vissza az eléje táruló valóságot, és gondja van a belső lényeg érzékeltetésére is. Ugyanakkor a heroikus témákat felváltotta a mindennapi élet objektív bemutatása. Ő ábrázolásmódjával a természethez hű kifejezésformákat honosította meg, melynek alapját a valóság pontos és részletező megfigyelése adja, célja a közösségi lét valóságának, pontosabban az egyén és a közösség kapcsolatának az ábrázolása.
Vetró B. Sebestyén András
(A brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület művészeti referense)
