Azért nehéz, mert nem merjük
- Részletek
- Kategória: Sport
- Találatok: 2486
Országos csúcsot döntött a brassói Kovács Attila szabadtüdős merülésben Szardínián. A különleges, de sokak számára ismeretlen sportágról kérdeztük a rekordert, aki – jól sejtették! – a Brassó megyei RMDSZ elnöke.
- Mi is a szabadtüdős merülés?
- A búvárkodásról sokan hallottak, de a szabadtüdős búvárkodás valóban jószerint ismeretlen Romániában.
- Mi a különbség?
- Palackos búvár és a szabadtüdős búvár között a különbség az, hogy míg az első azért merül, hogy nézelődjön a tenger mélyén, a halak, a roncsok érdeklik, addig a szabadtüdős búvár befele, saját magába fordul, saját képességeit, saját testének és pszichikumának a határait feszegeti... Egyfajta belső utazás ez a szabadtüdős merülés, olyan sport ahol tulajdonképpen az egyik legmélyebben gyökerező emberi szükséglet, ösztön, felelem ellen veszed fel a harcot, hiszen a légzés a legelementárisabb életfunkciónk, a fulladással szembeni felelem egyik legősibb félelmünk. Aki ezt a sportágat űzi, az a pszichikai és fiziológiai határokat tolja tovább. Az ötvenes-hatvanas években, amikor ez a sport népszerűvé vált, akkor volt két úttörője ennek a sportnak, az egyik Jacques Mayol volt, akinek felhívták a figyelmét, hogy ha hatvan méternél mélyebbre merül, akkor meg fog halni. A biológia és orvostudomány akkor még olyan szinten volt, hogy nem tudták még mérni, hogy mi történik az emberi szervezettel és szervezetben, amikor ilyen mélységbe merül. Mayol még azokban az években lemerült száz méterre és túlélte... Utána kezdték műszerekkel mérni a szabadtüdős búvárok szervezetében a változásokat, hogy milyen fiziológiai hatások lépnek fel a merülés során. És kiderült, hogy olyan alkalmazkodási folyamatok lépnek fel, amelyek megakadályozzák, hogy a tüdő összeomoljon. Hiszen nem szétrobban nagy nyomás következtében a tüdő, hanem összeszűkül. A tüdő térfogata ugyanis már tíz méter mélységben – ahol a nyomás már két atmoszféra – feleződik. Nos a kutatások bebizonyították, hogy az emberben, akárcsak az emlősökben létezik egy merülési reflex, ami a tüdő, a szív és érrendszer működése közben működésbe lép. Noha így nevezik, ez mégsem annyira reflex, mint inkább merülési válasz, ugyanis lehet fejleszteni.
- Ezt teszi a szabadtüdős búvár?
- Pontosan! Ezért nem téved az, aki úgy véli, hogy a szabadtüdös búvárkodás a mentális határokat feszegeti, mert a merülési választ kognitív módon lehet a leginkább befolyásolni. Mentálisan úgy vagyunk beállítva, hogy sokkal hamarabb feladjuk, meg mielőtt eljutnánk oda, hogy a szervezetünkben reális szükséglet vagy oxigén hiány állna fel... egy kezdő, hogyha megpróbálja visszatartani a lélegzetet, akkor jóval azelőtt feladja, hogy a szervezetében az oxigén telítettség akar 1%-ot is változna. Amikor az ember a fejét a fürdőkádban vagy uszodában a víz alá dugja, egy perc után úgy érzi, hogy ki kell kapnia, mert különben megfullad. A fiziológiai határ ennél sokkal-de sokkal messzibb van, de az egy perc az a pszichológiai határ, amit a legtöbben nem tudnak túllépni. Noha pár napi edzéssel simán el lehet érni a négy-öt percet lélegzetvétel nélkül. Erre a sportágra leginkább Seneca gondolata a találó: Nem azért nem merjük mert nehéz, hanem azért nehéz mert nem merjük.
- Milyen versenyszámokban indulnak a búvárok?
- Két részre osztható a sportág: a mélységi diszciplínákra – ahol van több ág: uszonnyal, uszony nélkül, szabadon, kötélen – és az uszodai diszciplínák. Utóbbiak közt van a távolsági merülés, amelynek a célja egy lélegzetvétellel a víz alatt minél hosszabb távot megtenni uszonnyal, illetve uszony nélkül (itt nem számít az idő). És van a harmadik változata – amelyben én elértem az országos csúcsot – a statikus versenyszám, amely alatt nem kell mozognia a sportolónak, egyszerűen a víz alá kell merülnie, és minél hosszabb ideig víz alatt maradnia.
- Mennyi az új országos csúcs?
- Hat perc tizenöt másodperc.
- És a megdöntött rekord mennyi volt?
- Hat perc tizenhárom másodperc. Többször megcsináltam a hat perc tizenöt másodpercet az edzések során, és a versenyre is ezt az időt lőttem be. Holott egy kissé elszámoltam magam az edzések alatt, mert a versenyhelyzet és a stressz csökkenti a teljesítő képességet. Ott voltam a világbajnokok közt, ez is fokozta az izgalmamat, a pulzusom magasabb volt a kelletnél, nem tudtam teljesen ellazulni, ami pedig feltétele annak, hogy a szervezet oxigénfogyasztása a minimális legyen. Elértem az új csúcsot, de szinte mondhatnám izomból... Nem volt könnyű... Azon gondolkodom, mire lettem volna képes, ha nyugodtan, relaxáltan merülök a vízbe.
- Mire?
- Egyértelműen olyan hét. Hét és fél perc körül van a határom.
- A világrekord?
- Tizenegy perc harmincöt másodperc. Öt éve érték el.
- Mióta foglalkozol ezzel a sportággal?
- Búvárkodással elég rég óta, aztán 2009-ben váltottam a szabadtüdős merülésre.
- Milyen edzési lehetőségeid vannak. Vannak-e edzőitek?
- Sajnos Romániában gyerekcipőben jár ez a sportág. Szakszövetség nincs. Edzők sincsenek. Más csapatoknak – amelyek a világversenyek dobogósai, világcsúcs tartók – edzőjük, pszichológusuk, gyúrójuk, fizioterapeutájuk is van. Én a brassói uszodában edzek, kétszer-háromszor egy héten. Mélységi merüléseket jobbára csak a szabadságom alatt hajtok végre.
- Hány éves korban lehet elkezdeni a szabadtüdős búvárkodást?
- Ennek a sportnak az alapfeltétele az, hogy sohasem szabad egyedül merülni. Akár felnőtt- akár gyerekkorban végzi az ember. Nincs korhatár. Viszont a gyerekek mindig csak egy felnőtt felügyelete alatt merüljenek! Amúgy semmi veszély nincs, ha egy felnőtt ott van mellettük.
- Gratulálunk a csúcsdöntéshez, és várjuk az újabb rekordokat!
Tamás F. Attila
